Hétköznapi ember, mint Te vagy én, akit ugyanúgy megtalálnak a kihívások és a mindennapok nehézségei. Biró Lajos megtalálta a maga megoldását, amellyel – mellékesen – az életét is sikerült megmentenie…
Vendégszerzőnk, Biró Lajos az általa elsajátított és alkalmazott alternatív módszernek köszönheti csodaszámba menő gyógyulását.
Soha nem volt könnyű és egyszerű az életem, de unalmas se volt, az is biztos. A csodák naponta történnek, de nem hiszem, hogy sok ember van, aki ezeket a csodákat észreveszi, pedig velük is történnek hihetetlen dolgok, amikre jó visszaemlékezni.
A 2013-as év különösen kemény volt. Magamra maradtam. A világ megszűnt létezni, és gyűlöltem mindenkit. Gyűlöltem az egész világot, úgy, ahogy van. Senkitől se kaptam szeretetet, megértést, kedvességet, így én is tele lettem negatív gondolatokkal, energiákkal. Év vége felé közeledve, egyre fogyott már az erőm, és munkába is alig bírtam elvonszolni magam. Már évek óta haldoklottam, és ez volt a legmélyebb pont az életemben, már közel volt a vég. Valami sugallatféle miatt, vettem egy mobilnetet, és néhány perc erejéig naponta neteztem. Aztán a többi időmet alvással töltöttem. Volt, amikor két napot is átaludtam egyhuzamban, csupán wc-re keltem fel pár percre, és vizet inni. Örökké aludni akartam.
Egy napon, aztán láttam egy rajzolt boszorkány fejet, az egyik nő profilján. Valamiért nem találtam ellenszenvesnek, és írtam is neki pár sort, hogy miért tesz ki magáról ilyen ronda képet, mert szerintem csinos nő lehet. Ő kedvesen válaszolt, és levelezésünk minden percét, ez a kedvesség, az önzetlen, feltétel nélküli szeretet jellemezte. Valahogy első perctől megbíztam benne, mert bár utáltam az egész világot, ez őrá nem vonatkozott, még akkor sem, ha sose láttam. Nem faggatott, és igazából én sem panaszkodtam. Teljesen semleges témákról beszélgettünk, én nem is említettem a problémáim, és ő se kérdezte. Zenéket küldtünk egymásnak, amit szerettünk hallgatni, azt ajánlottuk a másiknak. Annyit megtudtam az ismeretlenről, hogy Anciskának hívják, de semmi többet nem árult el magáról, és igazából én se erőltettem, nem akartam tolakodó lenni.
Este volt már, amikor újra beszélgettünk, éjfél is elmúlt. Az esti időszakokban volt mindig egy kevés erőm, és akkor tudtam a gépem előtt ülni pár percet. Mindig hamar elálmosodtam, és sokszor úgy aludtam el, hogy még a számítógépem se kapcsoltam ki, ahogy voltam ülve, a billentyűzeten aludtam el. Ez a beszélgetés viszont örökre bennem maradt. Egy dalt küldtem Anciskának, és odaírtam, hogy ez a kedvenc dalom, és ezt szeretem a legjobban. Erre jött a válasz, hogy nem igaz, mert a kedvenc dalom nem ez. Küldött mellé egy számot, ami youtube elérhetőség volt. A videó elindult, és döbbenten láttam, hogy telibe talált. Eminemtől volt egy dal, amit folyamatosan hallgattam, ha rossz kedvem volt, ez a dal volt az, ami, mindig megvigasztalt. A fiamon kívül senki sem tudta, hogy ezt a dalt szeretem a legjobban. Elsápadtam, majd folytatástól is kivert a hideg verejték.
Anciska ekkor árulta el nekem, hogy ő egy jósnő, és sorolta a dolgaim, ami mind telibe talált. Egyszer csak éreztem, hogy már nem vagyok fáradt, és nincsenek fájdalmaim sem, simán birok ülni a számítógépem előtt. A gondolat még végig se futott rajtam, máris jött egy levél Anciskától, amiben az állt, hogy küldött egy kis szeretet energiát nekem, ettől jobban leszek. Majd mondta azt is nekem, hogy ne műtessem meg a gerincem, mert akkor lebénulok. Inkább menjek el Quasné Rigó Katalinhoz, majd ő segít rajtam. Egy cifrát káromkodtam, amikor ezeket olvastam, mert a tervezett gerincműtétem soha senkinek nem említettem. Még a fiam se tudott róla. A gerincsérvem fájdalmától akartam mindenképp megszabadulni, mert minden lépés iszonyúan fájt, ahogy az ülés is.
A döbbenetek sora folytatódott, amikor a következő levélben azt kaptam, hogy “Ne káromkodj, mert azt is hallom!” Forogtam a szobában, hogy hol a francba van kamera, de hát sehol nem volt. Ma se tudom, hogy hogyan csinálta, de jól betojtam tőle. Viszont annyira mégse ijedtem meg, hogy szót fogadjak neki.
Másnap, világosban már volt bátorságom, és azt hittem, hogy az egészet csak álmodtam, és folytattam az önpusztító életem. Az egyik este Anciska azt írta, hogy reménytelen vagyok, nem pazarol rám több energiát, még a videókat se néztem meg, amiket küldött a gyógyulásom érdekében, és kezelésre se mentem el. Törölt ezt követően minden helyről, egy e-mail cím kivételével. Erre címre írtam aztán, és megígértem, hogy most már hiszek neki, és szót fogadok mindenben. A küldött videókon szereplő zenéktől jobban lettem, és elkezdtem meditálni is. Rigó Katalin is szépen rendbe rakta a gerincem, a fájdalmaim lassan megszűntek.
Katalinnal történt beszélgetésemkor, említettem, hogy meditálok, és a meditációk révén tudom, hogy én is gyógyításra születtem. Az első belső utazásom 2014. február elsején volt. Azóta mindent el tudok hinni, és tudom, hogy a lehetetlen egyszerűen nem létezik. A tudatunk révén óriási dolgokra vagyunk képesek.
Különösen érdekelt ettől a naptól fogva a kézrátétes gyógyítás. A Reikit kezdtem el tanulmányozni a fellelhető könyvek alapján. Katalinnak említettem egy kezelés alkalmával, hogy nagyon érdekel a kézrátétes gyógyítás. Később tőle kaptam a Tiental Touch meridián masszázsról az első infót. Annyira magával ragadott az egész, hogy a következő tanfolyamukra jelentkeztem is, és sikeres vizsgát tettem. Imádtam ezt a tanfolyamot, még akkor is, amikor úgy mentem el tanulni, hogy előtte éjjeles voltam, és a nap végén újra éjjelre kellett mennem, alvás nélkül. Semmi nem számított, csak ennek a tudásnak a megszerzése, és az a jó hangulat, ami végig jellemezte a képzésünket, csak ez számított, semmi más.
Vizsga után viszont nagyon letört lettem. Láttam lelki szemeim előtt, hogy senkit se fog érdekelni ez tudás, mert az emberek hitetlenek. Azt se hiszik el, amit saját maguk érzékelnek. A legtöbb ismerősöm, akinek szóltam, hogy kipróbálhatja a kezelésem, csak legyintett, és azt mondta, hogy nem hisz ő ebben. Ezzel az egy mondattal le is tudták a dolgot, én meg nem erőltettem. Aki tőlem okosabb, azzal felesleges vitáznom, úgyse tudom meggyőzni az igazamról egyiket sem, és csak feleslegesen pazarolnám a meggyőzésükre szánt energiám. Eljutottam oda, hogy már bántam, hogy megtanultam ezt, hiszen semmi hasznom nem lesz belőle. Öt nap telt el a vizsgám óta, és a fiamon kívül senkit nem tudtam kezelni.
A fiam egyébként nagyon élvezte az összes kezelésem. Nála nagyon jól átjött a kezelés összes hatása, de most inkább visszatérek, erre a bizonyos szombati napra…
(Folytatása következik…)